Bármelyik földrészen is vagyunk, biztosan nagy sikert arat egy finom ropogós pizza. Minden országban más feltétekkel szeretik, és az adott ország jellegzetességeit mutatja. Magyarországon sokan a húsos pizzát szeretik szegedi erős paprikával, gyulai kolbásszal vagy éppen sok fokhagymával. A legtöbb helyen készített pizza szinte ugyanolyan finom, mintha egy híres olasz étteremben készítették volna. A pizzaszakácsok nagyon jól kitanulják a mesterségüket, ezzel is megtisztelik a közel 600 éves múlttal rendelkező hagyományokat.
Az i. e. 3. században Marcus Porcius Cato a Róma történetéről írt munkájában említ egy „lapos kelt tésztát, melyet olívaolajjal, fűszerekkel és mézzel édesítenek, és köveken sütnek meg”. Pompeii városában a régészek feltárták a mai modern pizzériák elődjeit.
A középkorban készült forrásokban is már fellelhető a pizza szó, ami egyszerűen lepényt jelentett. Az első ilyen feljegyzést 997-re vezették vissza. A lepényt a pékek arra használták, hogy kenyérsütés előtt megnézzék, eléggé felhevült-e már a kemence.
Az első, mai pizzához legjobban hasonlító tésztát 1490-ben készítették el Genovában. A források szerint ez már a mai kemencés pizza ősének nevezhető, amely a „pissa de Andrea” nevet viselte. Természetesen az elkészítése és az állaga még nagyban különbözött a ma ismerttől. A mai modern pizza Nápolyba vezethető vissza 1730-ba, amely a „pizza marinara” néven futott. A tésztán a trikolór színek szerepeltek: a bazsalikom a trikolór zöldjét, a mozzarella a fehéret, a paradicsomszósz pedig a pirosat szimbolizálta, nevét pedig természetesen Savoyai Margit királyné tiszteletére kapta. A történet szép, de egyes források már a királyné látogatása előtt is említenek különböző pizzafajtákat ezen a területen.